Edzés szülés után

Ha az ember abban a szerencsés helyzetben van, hogy végezhet terhes tornát, kismama jógát vagy kismama pilatest a terhessége során vagy nagyokat sétálhat, akkor bizony felmerülhet benne a kérdés - főként, ha a gyermekvárást megelőső időszakban is sportos, aktív életet élt - , hogyan tovább, ha megszületett a Kicsi. Lesz-e erő, idő a tréningre, s ha igen, mikor, milyen gyakorlatokkal szabad elkezdeni. Engem leginkább az a kérdés zavart, hogy mit fog "csinálni" a Baba addig, amíg én gyűröm magam. Nagyon-nagyon hiányzott a mozgás, azonban legelőször gondolni sem tudtam a súlyzós edzésekre. Valószínű, a szervezetem így próbált megóvni a maradandó sérülésektől. A hat hetes kontroll után az orvosom - a császármetszés ellenére is - engedélyt adott az edzésre. Gyakorlatilag bármit sportolhatok, kivéve a nagy súlyzók emelgetését a tej megóvása végett - mondta. És én a következő hét hétfőjén neki is fogtam a formába lendülésnek. Meg kell mondanom őszintén, kínkeserves volt. Amíg a szülés előtti héten másfél órát aerobicoztam még (hozzá teszem, hogy ez ne legyen követendő példa, ma már inkább tartom magam túl merésznek, mint normálisnak), addig utána hat héttel egy szimpla sétától izomlázam lett szinte. Az első hasizom gyakorlatok elvégzése után - hiszen kilenc+egy hónapig semmi hasizom erősítő gyakorlatot nem végezhettem - olyan hihetetlen izomlázam volt, amit még soha nem tapasztaltam. Mindemellett megtapasztaltam, milyen borzasztóan frusztráló és idegesítő érzés, ha agyban csinálnám, de a testem nem képes kivitelezni egy-egy gyakorlatot.


Ma már úgy gondolom, nem kezdenék edzésbe a szülést követő nyolcadik hétig a császármetszés miatt. Mert voltak olyan esetek, amikor fájt a seb, csak hát úgy gondoltam, ha az orvos mondja, akkor biztosan lehet edzeni. Persze, viszont az orvos csak általánosságban beszél, ezért midenkinek a saját maga feladata és felelőssége, hogy figyelje a testét és annak megfelelően dolgozzon. Ez pedig fokozottan igaz a terhességben végzett tornákra.

Semmiképpen ne végezzünk intervallum edzést a baba három-négy hónapos koráig, mert igen komoly problémák adódhatnak belőle. A rázkódással járó sportok (pl. ugrókötél, kocogás, futás) ugyancsak kerülendő, mert méhsűlyedést okozhat, ami visszafordíthatatlan folyamat. Általános jelei: vizelet csepegés, alhasi fájdalom akár gyaloglás esetén is, fájdalmak és problémák a hálószobában.

Ami tanácsolható, hogy fokozatosan, low-impact gyakorlatokkal kezdjünk újra bele a térningezésbe. Vagyis a korábban végzett kismama torna, a Pilates (itt azonban felhívnám a figyelmet a komoly hasizom munkára, tehát császárosok vigyázzanak az elején), az egyre növekvő távú séta, majd gyaloglás, esetleg ellipszis téneren, vagy - ha már bírod - szobabiciklin végzett edzés tartozhat a javallott mozgásformák közé.

És mi a helyzet a szoptatással?

Sokféle legenda kering az edzések szoptatásra gyakorolt hatásairól. Saját tapasztalatom alapján a tej íze nem, viszont a mennyisége tényleg változik sajnos, ha nagyon erősen a lovak közé csapsz. Az ok, amiért a tej íze megváltozhat, az az izomláz, vagyis a felhalmozodó tejsav. Ettől bizonyos források szerint a tej keserű lesz és a Baba esetleg nem fogadja el. Megint csak azt tudom modnani, amit a babakocsis futás esetében: nem éri meg kockáztatni. Ha szépen, türelmesen kezded újra a mozgást, biztosan nem lesz baj, vagyis sem a saját, sem pedig a Baba egészségéért nem kell majd aggódnod. Akkor kezdd el, ha készen állsz! Fontos azonban, hogy mielőtt mozgásba lendülsz, szoptass, hiszen a tejjel telt mellek súlya nem kedvez a bőrödnek és komoly fájdalommal is járhat a torna. Nem kell két héttel a szülés után a legjobb formánkban lenni. Ne hallgass semmilyen médiumra! Magam részéről felesleges stressznek és elvárásnak értékelem bizonyos fitnessz edzők szülés utáni szupernőségét. Ahelyett, hogy az ember kiélvezné a gyermekágyat és azzal foglalkozna, hogy boldogan összeszokjon gyermekével, ott lebeg a godnolat a feje fölött, hogy bezzeg ez és bezzeg az ekkorrra már versenykeszeg volt. Légy türelmes magadhoz és pihend ki a szülés fáradalmait.

És hol van a Baba, amíg mi tornázunk?

Úgy gondolom, nem kell lepasszolni a Kicsit apának, nagymamának, sőt, az alvásidejét sem kell kivárni. Mivel a gyermek a példából tanul, így az ő egészséges életmódra neveléséhez is hozzá tartozik, hogy anya tornázik. Ebben az időszakban a dvd-k, a babakocsis fuáts mind-mind kiváló alternatíva, nem is beszélve a Testszobrász edzésekről, melyek rövidek, de annál tömörebek és hatékonyabbak (,ha már eltelt 3-4 hónp a szülés után). Én mindig magam mellé teszem a Kicsit. Vagy a játszószőnyegén játszik, vagy - mikor még kisebb volt - a hintájában hintázott. Előfordul olyan nap is, amikor rossz kedve van. Ilyen esetekben Őt is bevonom a tornába és igyekszem lekötni a figyelmét. Ilyenkor hangosan kacag és teljesen jól érzi magát. Az időzítés is roppant fontos. Általában a reggeli evés és játék után szoktam magamra szánni 20-40 percet. És ez ellen a Kicsinek sincs semmi kifogása, hiszen amíg megvan a szemkontaktus, Ő boldog. És én is.

Úgy gondolom, nincsen lehetetlen. Nem szabad elhagyni magunkat, de felesleges siettetni a dolgokat. Fontos azonban, hogy tűzzünk ki magunk elé egy határidőt (pl. a Baba 3 hónapos korára), amikor újra elkezdünk sportolni. A lelkiismeret furdalást pedig verjük ki a fejünkből, mert gyermekünk érdeke is az, hogy energikusak, jókedvűek és magunkkal elégedettek legyünk.