|
Kép: physioinfo.hu |
Minden sportoló rémálma a ficam, a rándulás, illetve bármilyen olyan irányú sérülés, amely visszaveti az edzésben. A minap, éppen a versenyünket követő reggelen egy ostoba, bosszantó baleset történt velem, aminek majdnem nagyon csúnya vége lett. Reggel félálomban haladtam le a lépcsőn és véletlenül kettőt lépve az utolsó lépcsőfokon megcsúsztam, a bal bokám a testsúlyom alá fordult és már lent is voltam a földön kicsavarodott bal lábbal magammal rántva baba biztonsági kaput, kabátokat, és mindent, ami az utamba került.
Egy hosszú pillanatig rémülten ültem a földön és az ijedtségtől meg sem tudtam mozdulni. Persze Babóca hallva a robajt kétségbeesetten sírt az ágyában. Erre én is sírásban törtem ki, majd egy perc önsajnálat után összeszedtem az erőmet és feltápászkodtam nagy nehezen. Mivel a családban nem egy bokaszalag szakadás volt már, s tudtam, hogy ez mivel jár (fekvőgipsz, hónapokon át tartó lábadozás, gyógytorna) a rémületem tovább fokozódott. Kisántarókáztam a konyhába és egy mirelit zöldbabbal azonnal "megkínáltam" az akkor még nem püffedt bokámat. Persze mit nekem esés, és bár a tegnapi napra mindenképpen pihenőt irányoztam elő magamnak, így egy kis sétára azért elindultuk Manócskával a reggeli után. Végig éreztem a lábam, de úgy gondoltam, ha nagy lenne a baj, nem lennék képes járni sem. Aztán beszéltem egy közeli rokonommal, aki elmesélte, hogy a második szalagszakadását lábon kihordat, vagyis simán tudott vele menni. Na, ez egy kicsikét lelohasztotta a jókedvemet főleg, mivel estére szépen bedagadt az én lábam i. Na akkor aztán kezdődött a kétségbeesés második hulláma. Gyorsan kölcsön kértem egy bokafixáló kötést, és megragasztgattam K-Tape-pel. Ez pedig tényleg csodát tett. Nem vagyok nagy guru, és ha egy igazi profi látta volna a ragasztásomat, lehet, kicsit rosszul is lett volna, de azt kell mondanom, hogy ez a kineziológiai tapasz egy csoda. Már akkor, mikor az első részét feltapasztottam a "mintának", már akkor jobban éreztem magam. Az éjszaka pedig csodát tett. Bekentem Flectorral, ráhúztam még a fixálót, mert minden mozdulatnál sziszegtem másként és felpolcoltam.
|
Kép.kinai-medicina.tienshoni.hu |
Még mindig aggódom egy kicsit, hogy esetleg résleges szakadás, de talán nem, mert minden irányban mozog most már fájdalom nélkül. De azért még kímélném, mert ha rándulás, abból komoly gondok lehetnek, ha ráterhelek. Ha ilyen gondotok adódna, mindig tartsátok szem előtt a következő betűszót: RICE. Ez a kezelés, ha nincs komoly, nagy gond, beválik. Pihentetés (rest), jegelés (ice), nyomás (vagyis fásli illetve egyéb fixáló kötés=compression), megemelés (vagyis felpolcolás, elevation). Tényleg beválik! Most ugyan úgy érzem magam, mint egy invalidus trotty, főleg, hogy éjjel a lábam magasabban volt, mint a fejem, de mindegy. Egy csomag mirelit bab a legjobb barátom és nagyon tudok szenvedni, mert a mozgásszegénység, a pihentetés soha nem volt az erősségem csak úgy, mint a magammal szembeni türelem. De hát ez van, minden agyban dől el, a hét kihívása ez lesz. Pihentetni a lábamat egy 9 és fél kilós örökmozgó Baba ellátása mellett. Azért azt gondolom, lehet, hogy beballagok a kórházba egy röntgenre, biztos ami boztos és mindenkinek ezt tanácsolom hasonló helyzetben. Valamint azt, hogy a lépcsőn minden körülmények között TESSÉK KAPASZKODNI!!! :)))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése